Az idei év adventjében úgy érzem, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy el tudja képzelni: csodák valóban történnek. Ezért osztom meg ezt a néhány csodamesét, amelyek valóban megtörtént, igaz eseményekről, történetekről, apróbb-nagyobb csodákról, és a létező angyali dimenzióról szólnak. Klienseim, barátaim, családtagjaim angyali történetei. Igaz Örömmesék a körülöttünk suhogó angyalszárnyakról, amelyeket nagy bánatunkban és hajszolt életükben hajlamosak vagyunk véletlennek látni vagy észre semmi venni.

Hozzanak reményt, örömet, mosolygást az adventi időszakban Nektek is!

Örömmese No.5

A medikuskirályfi és a rút anatómiasárkány

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer valahol egy szép és okos kicsi királyfi, aki bizonytalan volt, hogy miért is küldte őt Hencidaföldre a Jóisten. De nagyon szeretett segíteni másokon, és szerette, ha az emberek körülötte boldogok és vidámak, ezért a birodalom bölcs tanácsadóinak biztatására a doktorszakma kitanulására adta a fejét. Hej, de bizony nehéz dolga van ám az orvostanhallgatóknak! Míg más egyetemeken a vizsgák között és után sokszor mulatoznak a garabonciás diákok, a diáklányok pedig széttáncolják a cipellőiket, addig bizony az orvosegyetem a világ legvastagabb könyveiről és az összefüggő, egésznapos tanulásról híres. Annyi ott a vizsga minden félévben, mint a rosta lika, még eggyel több!  Ráadásul, minden leszolgált esztendő végén le kell győzni az egyre növekvő fejszámú komplex vizsgasárkányokat is. Csak úgy okádja a tüzet és elevenen falja fel a sok bátor medikuskirályfit és királylányt az anatómia, az élettan vagy a biokémia emberevő sárkánya… Szerencsére, minden királyfinak és királylánynak három élet adatik – ha háromszor is elbuknak valamelyik sárkánnyal való küzdelemben, hosszú időre búcsút mondhatnak az orvoslás birodalmának.

A kicsi királyfi is nekifutott az anatómiasárkánynak már kétszer, le is vágta annak szövettan-, és sejtbiológia fejeit, de a harmadik fejéből akkora tűz áradt, hogy felégette a királyfi jegyzeteit. Hej, nekibúsult ám a királyfi! Lám, nem jó most már ő semmire, nem is kellett volna az orvoslás birodalmába tévednie, rossz helyen jár itt.  – Egy életem, egy halálom –  fogadkozott magában a királyfi, – ha a harmadik életemet is elveszi a sárkány, bizony úgy eltűnök erről a vidékről, hogy por se marad utánam!  

Így elszánta magát a kicsi királyfi, és elment Hencidaföld egyik leghíresebb egyetemére, hogy utoljára szerencsét próbáljon az anatómiasárkánnyal. Már csak az anatómia feje volt meg a sárkánynak, de így is, aznap különösen rossz hangulatában volt. Hrrrr-grrrr…orvostanhallgató-szagot érzek…no jöjjön csak ide, aki merészel!!! – hallatszott ki a sárkány szobájából. Mentek is a bátor és éleseszű orvostanhallgató királyfik és királylányok, de bizony mindet legyőzte a sárkány. A mi kicsi királyfink középen ült a sorban, elszánva mindenre. Előtte már hatan elvéreztek, a sárkány fejének lángjai a folyosóra is ki-, kicsaptak. A következő áldozat már én leszek – gondolta magában, és behunyta a szemét. Ebben a pillanatban, halk szárnysuhogást hallott, és mikor kinyitotta a szemét, látta, hogy egy idős professzor siet el mellettük, és zavartan odaszól nekik, hogy „Kedves vizsgázók, sajnos elfelejtettem, hogy ma vizsgáztatnom kell, ezért csak most értem ide. Kérem, hogy aki következik, jöjjön is mindjárt be a szobámba” – és betessékelte a kicsi királyfit, akivel kedvesen elbeszélgetett az anatómia rejtelmeiről, majd rámutatott, hogy a tűzokádó sárkány nem is olyan veszélyes, inkább kapuőrző, beleírt egy „Jó”-t a tarisznyában lévő indexébe, és hozzátette, hogy szívesen látja majd a kicsi királyfit a gyakorlatokon. A királyfi a nagy megkönnyebbüléstől még megkövülten állt, amikor az idős professzor a homlokára csapott, hogy hát „még át kell érnem a gyakorlatra a klinikára, most rögtön mennem kell” – és elviharzott (angyalszárnyak suhogása mellett, természetesen). Aznap egyedül ezért az egy vizsgázóért suhogott be az egyetemre, sietve, futva. A többi királyfi és királyleány, a tűzokádó sárkánnyal a másik szobában, mind fejüket vesztették. Egyedül a kicsi királyfi tudta aznap legyőzni az anatómia kapuőrző sárkányát – igaz, nem a lángokádó változatát.

— Hmmm… – gondolta magában a kicsi királyfi, –  valaki, odafönt a Felvilágban, nagyon azt akarja, hogy belőlem mégis orvosféle gyógyító legyen.

És az angyalok, bár nem látta őket, boldogan bólogattak körülötte, és szárnyaikat a jól végzett munka örömére egymásnak csapva összesuhogtatták, „hifive” helyett „hiszárny” módra.