Az idei év adventjében úgy érzem, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy el tudja képzelni, hogy csodák valóban történnek. Ezért osztom meg ezt a néhány csodamesét, amelyek valóban megtörtént, igaz eseményekről, apróbb-nagyobb csodákról, és a létező angyali dimenzióról szólnak. Igaz Örömmesék a körülöttünk suhogó angyalszárnyakról, amelyeket nagy bánatunkban és hajszolt életükben hajlamosak vagyunk véletlennek látni vagy észre semmi venni.

Hozzanak reményt, örömet, mosolygást az adventi időszakban Nektek is!

Örömmese No.6

A szomorú öregkirálylány és a boldogság (leginkább felnőtteknek szóló) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy idős királylány. No, nem volt ő mindig idős, de az évek csak repültek és repültek, és a királylány pártában és egyedül maradt. Szeretett dolgozni, azzal nem is volt baj, szerette a számok világát, amelyek mögött mindig mintha halk angyalszárny-suhogásokat hallott volna. A számok megédesítik magányos napjaimat – gondolta magában keserű mosollyal az öregkirálylány. Azért is volt nagyon szomorú, mert nem lehetett gyermeke – ez még kicsi királylány korában kiderült, és ezért eladó királylány korában, bár messze földről érkeztek hozzá szerelmes királyfik, mindegyiket elküldte, hiszen – úgy gondolta – gyermekáldással nem tudná gyarapítani a királyfik birodalmát. Az egyik kicsi királyfit az egyetemen különösen megszerette, de mielőtt komolyra fordulhatott volna a dolog, kiadta a kicsi királyfi útját is, de neki sem mondta meg az okát. Így aztán a kicsi királyfi nagy bánatában kivándorolt Kanadába.

Egyszer azonban, mikor már 70 éves is elmúlt az idős királylány, felkereste egy régi barátnőjét, akit még eladó lánykorából ismert, és tudta róla, hogy korábban nőorvosként dolgozott – merthogy akkor már mindketten nyugdíjasok voltak. Pironkodva előadta, hogy azért mert zavarogni, mert van neki egy nagy-nagy problémája, amit nincs olyan orvos – a barátnőn kívül – akinek el merne mesélni. Ugyanis néhány hónappal azelőtt felhívta őt az időközben szintén megöregedett és megözvegyült kicsi királyfi Kanadából, hogy most, hogy kanadai feleségét két éve hűen eltemette, hazajönne ismét, mert a hosszú évtizedek alatt sem tudta kiverni az öregkirálylányt a fejéből, és megkérdezné tőle most már bátran, hogy ugyan miért nem engedte bimbózó szerelmüket házassággá fejlődni akkor, a Bergengóc Számok Egyetemén. Az öregkirálylány úgy gondolta, hogy nem viszi a titkot magával a sírba, hanem őszintén megosztotta a gyermektelenség kérdését.

No, – mondta a megöregedett kicsi királyfi, – egyet se búsulj, édes királyleány. Nekem a drága néhai feleségemtől már született két gyermekem, fel is neveltem őket rendben, a kapcsolatunk jó. De már felnőttek, az életemből kirepültek. A gyermekáldás kérdése tehát már megoldódott – de a szívem igaz szerelme még nem. Lészel-e feleségem nékem, hogy boldog közös öregkorunk lehessen?

Az öregkirálylány természetesen örömmel és hálatelt szívvel mondott igent, de előtte még, mondotta, beszélnie kell valakivel. És ez a valaki a nőorvos-barátnő volt, akitől félve kérdezte, hogy esetleg meg lehetne-e nézni az ő altestét belülről, hogy ott járhatók-e még az ösvények, mert hát, be kell vallania, sosem használta azt bizony senki, mert az öregkirálylány igen hitt a házasság szentségében. Kit tudja, az elmúlt hetven év során mily romlásnak és omlásnak indult ott benn a helyzet, és hát, ugyebár, ha már házasság, esetleg lehetséges, hogy a férjeura felkeresni vágyik azokat a területeket….. A nőorvos barátnő pislogott ugyan kettőt, de örömmel eleget tett a kérésnek, és megnyugtató válaszával, hogy sem romlás, sem omlás, hanem bizony tökéletes használatra alkalmas ott az ösvény, áldását adta az öregkirálylány szerelmének kései beteljesedésére – aki örömében mindjárt meg is hívta őt a lakodalomba.

Ha az angyalok nem sugallják a kicsi királyfinak, hogy kérdezze meg, amit annak idején nem kérdezett – s az öregkirálylány nem mond bátran igent a járatlan útra, most bizony két boldogtalan öregemberrel több élne a Földön, ám így egy örökifjú házaspár utazhatott el jól megérdemelt nászútjára. Holnap legyenek a ti vendégeitek!

Photo by BBH Singapore