A családállítás módszeréről bővebben

 
A mező
Rupert Sheldrake, a morfogenetikus mező-elmélet megalkotója A családfelállítás egy sajátos “energiamezőben” történik. Ez a mező pontosan, egyértelműen nem mérhető és nem meghatározható, ám határozottan megtapasztalható. Mondhatjuk úgy, hogy azt a közös családi lélek, tágabb értelemben sorsközösségek lelke: az élet létrejötte és fennmaradása szempontjából kialakult közösségek kohéziós ereje formálja. Ez a mező olyan, mintha hordozná és továbbítaná az információkat, olyan, mintha emlékezne. Hellinger egy időben okos mezőnek nevezte. Rupert Sheldrake angol biológus morfogenetikus mezőnek nevezte el ezt a jelenséget. Sheldrake és Hellinger egyetértettek abban, hogy hasonló jelenségről beszélnek. Ma Hellinger szellemi mezőnek nevezi, olyan térnek, amelyben megnyilvánul a lélek mozgása. Az egyéni lelkiismereten túl működik ugyanis egy kollektív lelkiismeret is, amely az egyén számára tudatosan nem hozzáférhető. Ez az emlékezet tartalmaz mindent, ami a családunkban történt, mindent, amit a családtagok valaha is tettek. Velünk születik, és minden neveltetésnél mélyebben bevésődött. Amikor az egyén cselekvés előtt áll, a mező emlékezik és megismételhet egy korábbi cselekvést. Ezért fordulhat elő, hogy egy családban generációról generációra ugyanazok a sorsok ismétlődnek, mert a családi mező emlékezete ugyanazokat a mozgásokat hívja elő. Hellinger megfigyelte, hogy ha ezt a mezőt kívülről egy új szellemi behatás éri – egy új szellemi mozgást állítunk be – akkor ez az ismétlődés megáll, és az egyén képes lesz egy új életszakaszt kezdeni. A gyógyulás azzal kezdődik, ha a múltat – az ismétlődésekkel együtt – tisztelettel elfogadja, nyitottá válik a jövő felé, és vállalja a pillanat kockázatát. Amikor az egyén felismeri a valóságot, azt, ami van, és nem annak bűvöletében él, hogy a valóságnak milyennek kellene lenni, akkor ez az a pillanat, amikor az új szellemi mozgás elindítható bizonyos gyógyító mondatokkal. Olyan mondatokkal, amelyek szeretettel teljesek, elfogadóak és a mélyben hatnak. Általuk felismerhetjük, hogy mindaz a rossz, ami eddig történt velünk, hozzátartozik ahhoz a jóhoz, ami ezután fog megtörténni. Egyik nincs a másik nélkül. Az ellentétek a létezés mélyebb szintjén elválaszthatatlanok egymástól.
A családállítás alaptörvényei
Bert Hellinger, a családállítás módszerének elméleti kidolgozója Bert Hellinger szerint minden családban hat az emberi „alaprend”, amelynek meghatározó elemei a következők: – kötődés: ha valakivel életbevágóan rossz történik, vagy nehéz sors jutott neki, akkor egy később született másik családtag átveszi, sajátjaként éli meg ezt a nehéz sorsot. – odatartozás joga: a klán minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el. – az adok – kapoknak mindig ki kell egyenlítődnie, ez biztosítja a kapcsolatok fennmaradását, fejlődését. – érkezési sorrend hierarchiája: minden egyes tagnak megvan a maga helye a családban, akik pedig előbb születtek, bizonyos előjogokkal rendelkeznek. Egy gyerek például nem avatkozhat bele a szülei sorsába, azaz mindenki csak a saját, őt megillető helyen élhet teljes értékű életet.
Ki tartozik a családhoz?
A vér szerinti rokonok, azaz testvérek, szülők, a szülők testvérei, nagyszülők, nagyszülők testvérei, dédszülők, stb. Nem vér szerinti klánhoz tartozók: a szülők előző fontos kapcsolatai, a nagyszülők előző fontos kapcsolatai, és mindenki, aki élet-halál kérdésben érintett, például családtagok megmentői, vagy gyilkosai, a családtagok által megmentettek, vagy megöltek, olyanok, akik nehéz sorsából a család valami módon profitált. A kötődés annál erősebb, minél közelebbi a rokonsági fok, és minél nehezebb (volt) az adott családtag sorsa.
Mi az, hogy nehéz sors?
Sérülnek a családi rendszer törvényei például: – ha valaki a családi rendszerből hiányzik, mert kitagadták vagy elfelejtették, és ezért a következő nemzedékek nem tudnak róla; – ha valakinek a sorsát nem tisztelik, elfogadhatatlannak tartják (gyilkosság, öngyilkosság, homoszexualitás, lezüllött élet, stb); – ha valaki fogantatáskor ikerterhességnek indul, de a másik magzat néhány hetesen elhal és az illető egyedül születik meg; – ha valaki azt hiszi, hogy a testvéri sorban ő a második, de valójában a harmadik, egy házasságon kívül született és eltitkolt testvére által, így a rendszerben nem a saját helyén áll; – ha az egyedül maradt szülő mellől hiányzó házastársat helyettesíti a gyermek; stb. A rendszer a saját törvényeinek fenntartása, illetve megsértésük esetén a rendeződés érdekében úgy irányítja a tagjait, hogy azok nincsenek ennek tudatában. Így fordulhat elő például, hogy valaki, akinek saját oka nincs rá, valamelyik nehéz sorsú felmenője sorsát éli újra. Olyan, mintha tudattalanul fogadalmat tett volna a családtagnak, akit talán nem is ismer: ″Annyira szeretlek, hogy osztozom a sorsodban!″ vagy ″Inkább meghalok én helyetted, hogy te élhess.″ stb. A családfelállítás foglalkozáson az ilyen tudattalan fogadalmat jelenítjük meg. Azzal, hogy a fogadalom napvilágra kerül, lehetőség nyílik rá, hogy feloldódjék.
Dr. Peter Orban, az asztrológia, mint gyógyító kép és a családállítás módszerének oktatója, Horváth Melinda mestere. Az oldás a gyógyító mezőből alakul ki, a képviselők által kialakított, gyógyító kép formájában. Gyógyító kép az, ami képes a megbékélt családtagokon (ősökön) keresztül erőként (életenergiaként) támogatni az utódokat.